A Klánvidék még véletlenül sem hasonlít az Ismert Földek többi államára. Ebben az esetben ugyanis egyáltalán nem beszélhetünk egyetlen egységes államról. A Klávidéken valójában három ellenséges klán él, akik a déli népek szemében annyira egyformának tűntek, hogy egy kalap alá vették őket.
A klánok egyenként nagyjából tízezer főt számlálnak.
A klánok kisebb törzsekre oszlanak, ezeket rendszerint néhány család alkotja. Egy átlagos törzs nagyjából száz emberből áll.
Ha a klánfőnök harcba hívja őket, a törzsek vált vállnak vetve harcolnak, ám a klánháborúk végén gyakran egymás ellen fordulnak. Így vagy úgy, de a Klánvidéken az év minden szakában háború dúl.

SAS-KLÁN: Kiváló íjászok hírében állnak, akik állítólag "a csillagokat is lelőnék az égről, ha lenne nyíl, ami elrepül odáig". Inkább a védekezés, mintsem a támadás hívei, szorult helyzetben visszahúzódnak a a Sárkánygerinc bércei közé, ahol senki nem ismeri ki magát náluk jobban. Állítólag egyedül ők képesek eligazodni a hegységet átszövő járatokban.

FARKAS-KLÁN: Nomád klán, akik szánhúzó kutyákkal közlekednek, háború idején pedig harci kutyákkal vonulnak a csatatérre. Az állataikat családtagként kezelik, a kutyáik élete ugyanolyan értékes számukra, mint az embereiké.

MEDVE-KLÁN: Klánvidék legjobb harcosaiként tartják számon őket, néha elég megjelenniük a csatatéren ahhoz, hogy az ellenségnek inába szálljon a bátorsága. Hatalmas, gyakran két méteresnél is magasabb harcosaik vannak, akik nem ismernek könyörületet a küzdelemben.

KLÁNNÉLKÜLIEK: Szokták őket "jégemberekként" is emlegetni, mert ahol ők élnek, már nincsen semmi más, csak jég. Rejtély, hogy hogyan maradhatnak mégis életben. Még a Klánvidéken is ritka jelenségnek számít összefutni velük, délebbre pedig aligha merészkednek.

KLÁNFŐNÖKÖK: A klánok vezetői, akik háború esetén hadba szólíthatják a klánjuk összes törzsét. Amikor egy klánfőnök meghal, a kijelölt utódja általában a gyereke, de az utódot egy évig bármelyik törzsfőnök kihívhatja egy halálig tartó párbajra. A győztes jutalma a klánfőnöki cím.
A Sas-klán élén Szakállas Gorul áll, aki arról a mondásáról híres, miszerint "sosem pazarlom az időmet olyan csatára, amit nem tudok megnyerni". Ehhez pedig kőkeményen tartja is magát; rossz nyelvek szerint többször látni Gorul seregét visszavonulni egy ütközetből, mint megérkezni oda. Gorul már a hatvanas éveiben jár, és mindeddig nem jelölt ki magának örököst, pedig hat gyermek közül is tudna választani.
A Farkas-klánt Fehéragyar Janui vezeti. A nőről terjedő szóbeszédek szerint Janui sohasem mosolyog, ha azonban rávillantja valakire a vicsorát, akkor az illető perceken belül búcsút vehet az életétől. Januinak két lánya van, akik állítólag az anyjuk vérszomját örökölték.
A Medve-klán Torony Koldrik irányítása alatt áll, akit rettentő erejű harcosként ismernek. Állítólag Koldrik ifjú korában úgy aprította az ellenséget, mint a déliek a búzát, mostanság azonban jobbára csak a jóféle sülteket és a mézsört pusztítja. Utódjának elsőszülött lányát nevezte ki.

TÖRZSFŐNÖKÖK: Minden törzs élén egy törzsfőnök áll, aki a Nevezetesek közül kerül ki. Amikor egy törzsfőnök meghal, az utódját bármelyik Nevezetes kihívhatja (akár egy rivális törzsből is), hogy megszerezze magának a címet. Ezek a párbajok viszont nem feltétlenül halálos kimenetelűek.

SÁMÁNOK: Ők továbbítják a szellemvilág akaratát az embereknek. Ahhoz, hogy fenntartsák ezt a kapcsolatot, gyakran használnak tudatmódosító szereket és pecsétmágiát is.
Mivel a sámánok a szellemvilágot képviselik, ezért nincs hatalma fölöttük sem a törzsfőnököknek sem a klánfőnököknek. De azért többnyire egy törzshöz verődve éldegélnek.
A sámánok egyben gyógyítói feladatokat is ellátnak.

NEVEZETESEK: Mindazok, akik tiszteletet vívnak ki maguknak a csatatéren, Nevet érdemelnek, amely valamely cselekedetükre vagy jellemzőjükre utal. (Például Szakállas Gorul a térdig érő, kócos, fekete szakálláról kapta a Nevét.) Nevezetessé csak egy sámán kiálthat ki valakit.

TÖRZSTAGOK: A Klánvidéken nincsenek meghatározott foglalkozások; az életben maradás érdekében mindenkinek értenie kell egy kicsit mindenhez.
A legtöbb északit már kisgyermek korában elkezdenek oktatni a fegyverforgatásra; így a legfiatalabb és a legöregebb törzsbelieket leszámítva mindenkit a harcosok közé sorolnak.

Az északiak nem használnak vezetéknevet, de a keresztnevükhöz általában hozzáteszik, hogy kik a szüleik. Ha kihagyják valamelyik szülőjüket a bemutatkozásnál, az azt jelenti, hogy megtagadják a rokonságot vele.
A Nevezetesek a Nevüket a keresztnevük előtt használják. A Név státuszszibólum, ha valaki pusztán a keresztnevén szólít egy Nevezetest, az halálos sértést követ el. (Kivételt jelentenek a közeli barátok és a családtagok.)
(Példa: Janui teljes neve Fehéragyar Janui, Golde és Ara lánya.)

KRATHATCH: A Sas-klán sziklába vájt városa. Bár rengeteg szintből és alagútból áll, valójában csak egyetlen ki- és bejárata van, így ostromkor remekül védhető (vesztes ütközet esetén mondjuk halálos csapdává válhat).
A járatokat igazából nem a Sas-kán vájta; valójában senki nem tudja, ki készítette őket. (Egyesek a titokzatos jégemberekre gyanakodnak.)

TANNERHEIM: A Medve-klán büszkén hirdeti, hogy az övék a Klánvidék legnagyobb városa, még ha Tannerheim el is törpül a déli városok mellett.
A várost kihegyezett cölöpökből emelt magas fal veszi körbe. Belül lapos gerendaházakat találunk. Kivételt jelent a klánfőnök hatalmas csarnoka, ami a város középpontjában emelkedik.
Tannerheimben gyakran fordulnak meg déli kereskedők is, akik prémeket, halolajat, bálnazsírt és hasonlókat vásárolnak a helyiektől.

YRATH: A Farkas-klán vándorló városa. Ez valójában Janui klánfőnököt és a vele tartó négy-öt törzset (majdnem ezer embert) jelent, akik néhány hétre tábort bontanak valahol, felélnek minden erőforrást és élelmet a közelben, majd továbbállnak kutyaszánjaikon.