Az elfek nehezen felejtenek - a mai napig sóvárogva gondolnak vissza az Aranykorra, és rendszeresen visszasírják a letűnt világrendet. Saját országukat a Thaeli Birodalom utódállamának gondolják, a régi értékek utolsó mentsvárának.
Az elfek haragot tartanak - az ő szemszögükből még csak néhány emberöltő telt el Cearith rémuralma óta, és a Fekete Század borzalmai még élénken élnek a köztudatukban. (Az ország nevében a "Szabad" jelző is arra utal, hogy végre megszabadultak a zsarnokságtól.)
Mivel az árnyelfek és a démonok valaha Cearith csatlósai voltak, ezért a Tisztítótűz óta mind ki vannak tiltva a királyságból. Az elfek pedig hajlamosak kegyetlenül kivégezni az esetleges határátlépőket, ezért okosabb nem is próbálkozni.

KIRÁLY: Az elf uralkodók egyben a lunnarista főpapok lae'Lunnae címét is viselik. A vallási szertartások levezénylése a legfontosabb feladataik közé tartozik.
Jelenleg I. Feyrun királynő ül az Achát Trónon, ez uralkodásának 234. éve. A királynő erős kezű uralkodó hírében áll, aki azonban előnyben részesíti a diplomácia eszközeit a nyers erőszakkal szemben. Köztudottan mágiahasználó (minden elf uralkodónak értenie kell a mágiához); a pletykák szerint ő a legtehetségesebb ma is élő hydromanta.

BÖLCSEK: Az uralkodó tanácsadó testülete. Tizenkét tagja van, akik rendszerint a legidősebb és legtapasztaltabb elfek közül kerülnek ki. Mindegyikük mágiahasználó.
A Bölcsek jóváhagyása nélkül az uralkodó nem dönthet fontosabb kérdésekben (például nem küldhet hadüzenetet, vagy köthet szövetséget); és a király halálakor a Bölcsek határozzák meg, ki üljön az Achát Trónon. A jelöltet azonban nem választhatják maguk közül.
A Bölcsek az utóbbi évtizedekben valamelyest radikalizálódni kezdtek. Többségük úgy véli, az ő feladatuk lenne visszaállítani a Thaeli Birodalom régi fényét, és kiterjeszteni azt az egész kontinensre. Mindez pedig kivitelezhetetlen volna békés eszközökkel... Feyrun királynő a nyilvánosság előtt határozottan elítélte ezeket a nézeteket.

GYÓGYÍTÓK: Az elfek természetes beleérző képessége jó kiinduló pont, ám a valódi gyógyítók több száz évig képzik magukat, hogy tökéletesre csiszolják az adottságaikat. Hatalmas tudással rendelkeznek; anatómiai és biológiai ismereteik magasan felülmúlják a többi népét. Képesek maradandó károsodás nélkül talpra állítani olyan betegeket és sérülteket, akikről az emberi doktorok már lemondtak. Egyesek szerint még a Fehér Métely kúráját is ismerik.
Aki a gyógyítás útját választja, annak meg kell esküdnie, hogy az életek megmentésére, nem pedig az elveszejtésére fog törekedni, így a legtöbbjük elutasít mindenfajta erőszakot.

HARCOSOK: Egy felbőszült elf harcosnál kevés félelmetesebb látványt találhatunk az Ismert Földeken. Az elfek alapvetően is emberfeletti testi adottságokkal rendelkeznek, a harcosok azonban egy egészen új szintet képviselnek. Tökélyre fejlesztették a lopakodás és a rejtőzködés tudományát; valamint jeleskednek közelharcban és fegyverforgatásban. Továbbá az övék a legjobban felszerelt haderő az egész kontinensen (szinte mindegyiküknek pecsételt fegyvere is).
Ebben a hadseregben nincsenek tisztek és alárendeltek; minden egyes harcos közvetlenül a királynőnek tartozik engedelmességgel. Többnyire amúgy is magányosan dolgoznak - kevés olyan probléma adódhat, aminek a megoldásához nem elég egyetlen elf harcos.

KÖZRENDŰEK: Azokat a tisztavérű elfeket értjük ez alatt, akik a felső négy rang egyikébe sem tartoznak. Változatos foglalkozásokat űznek (az elf fegyver- és páncélkovácsok például messze földön híresek), és nem számítanak alsóbbrendűnek, mint a gyógyítók, vagy a harcosok.
Havonta egyszer, újholdkor bármely tisztavérű elf audienciát kérhet az uralkodótól.

KÍVÜLÁLLÓK: Embereknek és elf félvéreknek ugyan joguk van a Szabad Elf Királyság területén tartózkodni, viszont hiába laknak ott, soha nem fognak az ország teljes jogú polgárai közé tartozni; így őket nem soroljuk a közrendűek közé.

Az emberek gyakran viccelődnek a kimondhatatlan elf nevekkel - és valljuk be, a gúnyolódásuknak van némi alapja. Az elfek csak egyetlen nevet használnak, de az az egy sokszor elég nyakatekert, mert a szülők igyekeznek a lehető legkreatívabban elkeresztelni a gyerekeiket. A névadásnál a jelentés is fontos szempont lehet számukra.
(A királynő neve például egyszerűen csak Feyrun - ez thaeli nyelven cinegét jelent.)
A külföldi városokban élő/született elfeknek lehet másmilyen, az adott ország hagyományainak megfelelő neve.

AETHOIN (főváros): Egy névtelen folyó partjára épített ragyogó város, égbe törő tornyokkal és szikrázó palotákkal. Azt mondják, Aethoin az Ismert Földek leggazdagabb városa; az itteni lakosok nem nélkülöznek és nem fizetnek adót. Aethionban nincsenek nyomornegyedek sem, amik amúgy is csak elcsúfítanák a látványt. (Félvér negyed mondjuk van, de hát csak nem várhatjuk el a "valódi" elfektől, hogy megosztozzanak a belvároson a saját, törvénytelen gyerekeikkel, nem igaz?) Ez a királyság kereskedelmének központja; Aethoin kikötőjébe futnak be az árucikkek a Coscan-szigetekről és ide érkeznek meg a Sárkánygerincen átkelő karavánok.

LUDALIS: Mivel ez a mindenkori király és a Bölcsek Tanácsának székhelye, Ludalisba csak tisztavérű elfek tehetik be a lábukat (a határsértők természetesen kegyetlen megtorlásra számíthatnak).
A város az Áldott Pagonyban található, az elfek szent erdejében. A legendák szerint az építésekor egyetlen fát sem vágtak ki - Ludalisban minden épületet úgy terveztek, hogy az alkalmazkodjon a természethez, ne pedig fordítva. (Az Achát Trón például egy öreg, odvas tölgy törzsében kapott helyet.)