A Tóvárosok Szövetsége három önálló városállamot, és az azokhoz tartozó területeket foglalja magába, melyek eredetileg azért fogtak össze, hogy közös erővel kiszakadhassanak a Harmadik Monarchiából. Miután ez megtörtént, a városállamok fenntartották jó kapcsolatukat.
A Tóvárosok Szövetsége a demokrácia fellegvárának tartja önmagát, és fennhangon hirdeti, hogy náluk aztán mindenki egyenlő. (Ami remekül hangzik egészen addig, míg az ember el nem látogat Callias rabszolgapiacára...) Ebből a szellemiségből adódik, hogy a Tóvárosok Szövetsége tárt karokkal vár mindenkit - vagy legalábbis mindenkit, akinél akad némi elköltendő arany...

KERESKEDŐHERCEGEK: Valaha a kereskedőhercegek kiterjedt kereskedőhálózatokat uraltak, manapság azonban egész városállamokat. (És annak ellenére, hogy ugyanolyan önkényurak, mint bármelyik király, a szabadság hírnökeinek tartják magukat...)
Aqa élén Achaios áll, a Fattyúherceg. A gúnynevét annak köszönheti, hogy az előző herceg törvénytelen fiaként látta meg a napvilágot. Achaios alig két éve uralkodik, mióta az apja betegségre hivatkozva visszavonult a pozíciójából.
Callias vezetője Damaris, a Fekete Herceg, aki ugyancsak meglepően fiatal, ám korántsem tapasztalatlan. Damaris ravaszságáról és gátlástalanságáról vált híressé; a politikai ellenfelei rendszerint szomorú véget érnek. A Fekete Herceg megnevezést az alvilággal való aktív együttműködése miatt érdemelte ki.
Hydrus városát jelenleg Philos, a Borherceg irányítja. Nem túl hízelgő jelzőjét az ital iránti szenvedélyének köszönheti; rossz nyelvek szerint abból a pénzből, amit Philos évente borra költ, ki lehetne fizetni egy hadsereg egész éves zsoldját.

VÁROSŐRSÉG: A Szövetség szellemiségével ellentétes lenne, hogy hadsereget működtessenek, de a rendet azért fenn kellett tartaniuk az utcákon - ezért hozták létre a városőrséget. Az őrség tagjai égszínkék egyenruhájukról lehet felismerni - ám a kissé giccses viselet ne tévesszen meg senkit, a városőrök kiképzett katonák. A legjobbjaik a Hercegi Testőrségben szolgálnak; ide bekerülni különösen nagy megtiszteltetésnek számít.

POLGÁRSÁG: A Tóvárosok Szövetségében bizonyos hivatalokat csak polgárjoggal rendelkező személyek tölthetnek be. Nekik lehetőségük van értelmiségi, városőri, kereskedelmi és céhmesteri pályát választani. A polgároknak továbbá jogukban áll vitás ügyekben audienciát kérni a kereskedőhercegektől.
A Szövetség polgárának számítanak mindazok a férfiak, akik tóvárosi felmenőkkel rendelkeznek és betöltötték a tizenhetedik életévüket.

BETELEPÜLTEK: A betelepültek mindazok, akik egy jobb élet reményében érkeztek a Tóvárosok Szövetségébe. Ők többnyire iparosmunkások, akik céhmesterek felügyelete alatt dolgoznak. Magas adókkal sújtják őket, sok közöttük az egyik napról a másikra tengődő szegény ember. A zsúfolt, külvárosi részeken élnek.
Jogi szempontból a tóvárosi felmenőkkel rendelkező nőket is a betelepültek közé sorolják, tehát nekik nincs lehetőségük magasabb beosztásban dolgozni, és nem járulhatnak a kereskedőhercegek elé a problémáikkal.

RABSZOLGÁK: Igencsak visszásnak tűnhet, de a szabadságról és egyenlőségről papoló Szövetségben nagy hagyománya van a rabszolgatartásnak. A rabszolgákat árucikknek tekintik, tulajdonosuk szabadon és következmények nélkül rendelkezhet felettük. Szolgajellel jelölik meg őket (ez egy bőrbe égetett billog, rendszerint a tarkón található) és sokszor pecsétmágia köti őket a gazdájukhoz.
Rabszolgákkal végeztetik el a legalantasabb munkákat, ők dolgoznak például az építkezéseken, bányákban, bordélyokban, de háztartásokban is alkalmazzák őket. Mágus rabszolgával rendelkezni a gazdag polgárok és a kereskedőhercegek kiváltsága.
A legtöbb rabszolga a Coscan-szigetekről és a Klánvidékről származik, de a legelvetemültebb rabszolgakereskedők akár más országokban is tevékenykedhetnek. A tóvárosi polgárok továbbá teljesen törvényesen eladhatják a gyermekeiket vagy feleségüket rabszolgának, és meglepően sokan élnek is ezzel a lehetőséggel.

A tóvárosi polgároknak három nevük van. Az első a keresztnevük (ez leginkább az ógörög nevekre emlékeztet), a második az apjuk neve birtokos jelzővel (-us), a harmadik pedig a szülővárosukat jelöli (Aqaion / Calliasion / Hydrusion).
(Pélaképp a Fattyúherceg teljes neve: Achaios Nevisus Aqaion.)
A betelepülteknek és nőknek csak két neve van (mivel ők nem tartoznak egyik városhoz sem), a rabszolgáknak pedig csak egy (rosszabb esetben annyi sem). Ezért a társadalmi osztályokra időnként úgy utalnak, hogy Háromnevűek, Kétnevűek és Egynevűek.

AQA: Bár a Szövetség városai papíron mind egyenrangúnak számítanak, többnyire Aqát szokták fővárosként emlegetni. Való igaz, háromszor akkora, mint a másik kettő (egyébiránt az Ismert Földek második legnagyobb városa Marin után).
Aqa az Ossian-tavak legnagyobbikának közepén terpeszkedik. Az óvárosi rész még elfért az eredeti szigeten; az újabb házaknak azonban már nem maradt rajta hely, így ezek közvetlenül a víz fölé épültek, és cölöpök bonyolult hálózata tartja őket a felszín fölött. A külvárosi kerületekben csak csónakok segítségével lehet közlekedni. Az óvárost és a szárazföldet a kecses Kupolahíd köti össze.
Aqa vásárjai messze földön híresek, a négy égtáj minden nációja képviselteti itt magát. Ahogy a mondás is tartja: "amit nem találsz meg Aqa piacán, az nem létezik". A külső kerületekben működik az Úszó Piac, ahol a helyiek összetákolt ladikokban sodródva kínálják a portékáikat.

CALLIAS: Aqához hasonlóan Callias is a vásárjairól híres, de ezek a vásárok egészen más a hangulatúak. Callias már napközben sem nyújt szívderítő látványt, ugyanis a városközpontban hatalmas rabszolgapiac működik. Sötétedés után azonban életre kel a bűn városa: kinyitnak a kétes hírnevű kaszinók, a rabszolgabordélyok és az ópiumbarlangok. Az utcákat ellepik az alvilági alakok, akik kellő fizetés ellenében még a Holdat is lelopnák neked az égről. A fenti mondás talán helyesebb volna így: "amit nem találsz meg Aqa piacán, azt keresd Calliasban". Felmerülhetne a kérdés, hogy Damaris herceg miért nem próbálja megállítani ezt a züllést, nyílt titok azonban, hogy a Fekete Herceg részesedést kap a feketepiaci bevételekből.

HYDRUS: Ha Callias a bűn városa, akkor Hydrus a művészeteké. Már a város elhelyezkedése is egészen festői: a közelben vízesések tucatjai zúdulnak az Ossian-tóba. A belvárosban a gazdag polgárok elegáns palotái és oszlopos villái emelkednek. Az utcák mindenhol kövezettek, a parkok zöldellnek, és csaknem minden sarkon szobrokkal díszített szökőkutak állnak. Gyakran találkozhatunk utcai zenészekkel és mutatványosokkal; valamint Hydusban található a világszerte elismert Nagy Színház is.